Égből jött...
Aranysugár öleli
Körbe a smaragd-zöld
Világot,
Egyszerre rádöbben:
Ily szépet még nem látott!
De nem. Nem a Nap az,
Mi oly gyönyörű,
kápráztató.
Egy angyali lány,
ragyogó, szikrázó.
Fut, rohan karját tárva,
Hogy végre ölelje angyalát,
Vele mindenét.
Angyali testét, bőrét
Mivoltját, jelenét.
Mivoltjában megrekedt
A fájdalomtól, bánattól.
S szomorú.
Fél, reszket, sír!
Szemében ül a bú.
A lány csak némán áll.
Érzi magánál szerelmét,
de nem látja!
Megbízva az idegen szóban
Két kezét széttárja!
Rádöbben: Ez a jelen,
nem a gyötört múlt!
S hirtelen
Elszáll a kétség,
Elmúlt a félelem!
Lehetetlen, de mégis
ragyogóbb, szikrázóbb
Az ijedt angyal.
Véget ért az éjjel
S eljött az új nappal!
____________________
|
|
A lelked benned
Dalolgatva
Az én lelkemet
Simogatja,
Kényezteti,
Takargatja
Szép szavakkal
Elaltatja...
Kettőnk közt a
Szívünk lángja
-Mint istenségnek
emberbábja-
Amour dalát
dúdolgatja,
Mindtkettőnket
elaltatva.
De csalogatva,
karját tátva
Bízunk benne,
Nincsen párja.
Szívet tépve,
Andalogva,
Felhők között
Szálldogálva,
Mint a madár,
Ágról-ágra,
Mint óriáspók,
Hálót-gyártva,
Mint a dallam,
Fülbe-mászva,
Mint a tavasz
Napfény-ára.
Fáradt angyal
Tépedt szárnya
Begyógyul,
Ha elkiáltja:
Szeretlek!
S tovaszállva
Hazaindul-
Szívem tárva.
Vigyázok rád
Mosolyogva,
Életemet
Feláldozva,
Mint medvebocsot
Anyja karma.
Vért ont,
De nem hiába:
Kicsinyének
Biztonsága
Őrangyalként
Falat állva
S gyilkosával
Szembeszállva
A halálból
Visszarántja.
____________________
|
|
Érzelmeink szelében,
Hajnal hűvös ölében,
Édes angyal szemében,
Szemében, a bú.
Szerelmének hevében
Patak csendes vizében,
Sápadt, félő lelkében
Érződik a bú.
Földre hulló könnyében,
Vadak rémült neszében,
Édes angyal szívében
Feléledt a bú.
Őt kereste zenében,
Éjszakának csendjében,
Őt keresve lelkében
Feltámadt a bú.
Őt kereste könnyében,
Patak csendes vizében,
Érzelmei szelében,
Meglelte a fényében.
Meglelte, s szemében,
Félő, ijedt lelkében,
Édes angyal szívében
Elillant a bú.
Tekintete...
Szélvihar dúl szívemben,
Hátrányok és érvek,
De mégsem tudok hazudni,
S titkolni, mit érzek.
Állandóan próbáltam
Fájó szívvel kerülni,
Mert Tekintete, két szép Szeme,
Csak örömöt tud szülni.
De nekem ez az öröm
Fájdalom és szenvedés,
Hisz nélküle minden perc
Szívbe vágó rezzenés.
De egy kis apró remény,
Még pislákol: azt súgva,
Hamarosan boldog leszel,
És Vele lehetsz újra!
Csak e pár szó éltet,
S a gondolat, hogy ismét
Láthatom szívét, lelkét,
S Tekintetét, két szép Szemét! ____________________ |
