...Miért kell, hogy itt hagyj?
És mondd! Te hova mész?
Messzi hajnalon,
Hideg alkonyon
Gondolatod csak
Egy halott kéz...
...Hogyan legyek veled?
Hisz ott ülsz magas dombokon.
Megkértél,
S én megtenném,
De mégis hogyan?
Ezt nem tudom!
...Mikor jössz el végre?
Itt hagytál rebegve
Mint gyermeket
A megrémült anyja!
Csak sírok, üvöltök
Felemésztve, rettegve!
______________________
|
|
Sötét ég,
Csillagok,
Bágyadt éj,
Állatok.
Hideg szél,
Évszakok,
Nélküled én
Meghalok.
Ijedt lelkek
Repkednek.
Ölelj át!
Szoríts meg!
Gyorsan,
Siess!
Didergek,
Kőszoborrá
Dermedek.
Harmatcsepp
És ragyogás.
Éjszakai
Tűzrakás...
Rengő, szürke
Kőóriás,
Szívet-tépő
Elválás.
De nem is baj.
Így a jó.
Mint minden más,
Mulandó.
Messze süllyedő
Hajó...
Véres, jeges,
Hideg hó...
______________________
|
|
Ez a vég, nincs folytatás
Nincs öröm, csók, nincs ölelés.
Végső, halott szertartás,
Csak fájdalom és rettegés,
Végső, őrült felejtés.
Könny csordul szemedből
Mintha minden fájna, égetne
De tudom, csak a hidegtől...
Mert szíved, amint mehetne
Tovaröppenne!
Mintha mosolygó "vég" lennék
- Hagyom itt az életet.
Már csak szellemek követnék
Szívemben a szerelmet.
Tovább ez már nem mehet!
Nem! Dideregve mondanám:
Ennek mostmár itt a vége!
De tudom, úgysem hallgatsz rám,
Elmegyek ezt eltemetve
Lágy kezed elengedve.
"Szeretlek" ezt hazudtam.
S Te valóban szerettél.
könyörögve sírsz utánam
Összetörtél, elestél
Fájdalomtól véreztél.
______________________ |
